Samuel(#40501)
2004.08.31. 10:47
Ő a klán alapító vezetője. Bár még gyerek. De sokan segítik a klán életbenmaradásában...(bővebben a tovább gomb lenyomásával)
Név: Samuel
Kor: 15év
Faj: hobbit
Méret: 90cm
Súly: 20kg
Nem: fiú
Kaszt: Szerencsevadász
Rang: Alapító Klánvezér
Szemek színe: Zöld
Hajszín: Vörös
Külső leírás: Alacsony, 90 cm magas kis hobbit fiú. Kócos vörös haja van. Kissé sápadt arc. Ruházata mindig egyszerű. Általában egy barna combközepéig érő nadrágot. Sárgás inget és vörös mellényt szokott viselni. Hideg időkben egy vastag kopott köpenyt vesz föl. Ahogy a többi hobbit sem lábbelit nem visel.
Élettörténet: Életem igen kalandos volt és veszélyekkel teli, akkor bele is kezdenék a történetembe. Messze innen Távolrévtől, nagyon messze volt egy kis falucska, én ebben éltem egészen 10 éves koromig, apámmal, anyámmal és a nővéremmel. Nagyon szép falu volt és mi egy szép tágas szmiálban éltünk. A szmiálok olyan üregházak, ahogy maguk mondanák. Na mármost én egy nap elkalandoztam a falu mellett található erdőbe. Túl messzire mentem és nem találtam haza. Kétségbeesetten kerestem, de kudarcot vallottam, egyre mélyebben bementem az erdőbe, nem találtam a kivezető utat. Rám köszöntött az éjszaka. Aztán már csak arra emlékszem, hogy csúnyán beütöttem a fejem, vagy leütöttek? Ezt még a mai napig sem tudom mi történt azon az éjszakán. Arra ébredtem, hogy egy gödörben fekszem fájó fejjel, kimásztam, és azon kaptam magam, hogy egy pusztán vagyok. Útnak indultam egyenes amerre a lábam ment. Eljutottam egy városba. Ott sok veszéllyel találkoztam, de megmenekültem és persze voltak rendes emberek, akik segítettek az utamon. Városból városba, dombról dombra, hegyről hegyre utaztam. Abban a reményben, hogy megtalálom a haza vezető utat. Senki se ismerte a falumat és rám is nagyon furcsán néztek, mind azt mondták, hogy "Még efféle hobbitokat sem láttam, mint ami te is vagy, de hogy félszerzet faluról…" Addig keresgéltem valakit abban a reményben, hogy valaki ismeri a hazámat, hogy végül eljutottam a Tengerig. Ott találkoztam egy öreg halásszal. Sokáig nála éltem. Aztán átkeltem a Tengeren hajóval, a halász kíséretével. A Tengeren is voltak kalandjaim. Végül megérkeztem egy új földrészre. A remény hogy megtalálom valaha a hazámat szertefoszlott ezért inkább vándoroltam. Ha jól számolom több mint 3 évig, de egyáltalán nem bántam meg, mert eljutottam ide Távolrévbe. Nagyon aprónak találtam magamat ebben a nagyvárosban. Nagy nehezen sikerült munkát találnom. Újsághordozó lettem, hogy valami kis pénzt keressek a megélhetésemért. Már úgy voltam elhagyom ezt a várost, és tovább állok amikor az utolsó darab újságokat adtam el nap végén, bementem a Kevin kocsmájába. Megismertem Kevin Slaad mestert, aki megsajnált és felajánlott nekem egy jobb munkát, inas lettem és felszolgáló. Ahogy itt dolgoztam nagyon sok embert ismertem meg és sok barátra tettem szert. Sok klánban jártam megismertem egész Távolrév életét és egyben megszerettem. Egy nap, nem is oly rég ahogy az utcán jártam egy furcsa emberrel, nagyjából egy magasak voltunk, barna csuklyában volt. Óriási meglepetésemre nem is ember volt, hanem egy hobbit. Igaz ismertem még rajtam kívül egy hobbitot, de ez az idegen különös ajánlatott adott nekem. Azt mondta, menjek el a falujába, és mindent ott megbeszélünk. Másnap elmentem a falujába. És ez a falu egy félszerzett falu volt. Nagyon megürültem ennek, hiszen annyi évig kerestem legalább egy ilyen helyet, mint ami a régi hazámra hasonlított. Ez a csuklyás hobbit a falu polgármestere, Tuk Bandobrasnak hívják. Azt az ajánlatott adta nekem, hogy legyek a falu híresztelője, mert a falu klánná is alapították és az volt a közösségnek a terve, hogy befogadjanak embereket, elfeket és más fajokat a faluba, mert nem akartak nagyon elzárkózottak lenni. Azért nekem adták ezt a munkát, mert én jobban ismertem Távolrévet, el is vállaltam nagy örömömre. Beköltöztem a klánba és itt élek a mai napig is. A lakosság a kánvezér címet adták nekem, hiszen nekem köszönthették ezt az egész dolgot, pedig még fiatalkorú vagyok...
A karakter teljes képe
|